A közlekedés forradalmi átalakulásához hasonlatos vízió az autonóm gyártás, amelyben a gépek önmaguk alakítják ki az optimális termelési folyamatokat.
Amikor 10-15 évvel ezelőtt az önvezető autók, az autonóm közlekedés víziója bekerült a köztudatba, nem sokan tették le a voksukat a gyakorlati megvalósíthatósága mellett. A fejlesztések azonban rohamtempóban megindultak, és mára számos olyan részrendszer a járművek szériaelemévé vált, amely már bizonyos fokú önvezetési képességet biztosít, és az elkövetkező években rendszerbe kapcsolásukkal, illetve a jogi szabályozás pontosításával elhárulhatnak az akadályok az autonóm közúti forgalom elől.
Hasonló folyamat játszódik le mintegy évtizedes késéssel a gyártórendszerek önállóságának megteremtése terén. De míg a közlekedésben a sofőrök tehermentesítése, az emberi hibatényezők kizárása, a balesetek elkerülése a legfőbb ösztönzője az autonómia kiterjesztésének, addig a termelésben a rugalmasság és a sokoldalúság fokozása az autonóm rendszerek első számú motiválója. A jelenlegi termelési rendszerekben központi helyről írják elő a berendezéseknek, mit kell tenniük, és a specializált szerszámgépek nem képesek többé a sokszor kis darabszámok, akár egyedi termékek gazdaságos, gyors és hibamentes előállítására. A feladat, hogy rugalmas automatizálással meg kell teremteni a gyártás nagyobb szabadságát. Azaz autonóm rendszerek, autonóm szerszámgépek kellenek, amelyek gépi tanulás segítségével maguk tervezik meg, vezérlik le, illetve illesztik a mindenkori feltételekhez a termelést, és navigációs rendszerrel irányítják a munkadarabok áramlását az állomások között, mégpedig szériamérettől függetlenül. És hogy visszakanyarodjunk az önvezető közlekedés példájához, hasonlatosan az önvezérlő gyártás néhány eleme már ma is rendelkezésre áll, és a következő 3-5 év fejlesztéseivel eljuthatunk a részben autonóm szintig, majd 10-15 éves időtávban a teljes autonómia is elképzelhető.
Az autonóm szerszámgépekkel kapcsolatos fejlesztés egyik fontos bázisa a Hannoveri Leibnitz Egyetem berkein belül működő, a gyártástechnológiára és a szerszámgépekre szakosodott IFW (Institut für Fertigungstechnik und Werkzeugmaschinen) kutatóintézet. Az intézetben több mintagyártósort is kialakítottak, amelyekben valós berendezésekben, valós körülmények között vizsgálják a szakemberek a lehetőségeket.
Egy ilyen kísérleti elrendezésben például repülőgépek turbinalapátjainak digitalizált és automatizált javítását végzik. Hagyományosan a sugárhajtóművek nagynyomású turbináiban található elemek felújítása szubjektív megítélés szerint, kézi munkával, közel sem optimálisan történik. A mintasoron a nagyon különböző eredetű hibák federítése is már gépi beméréssel folyik. Automatizált folyamat dönt arról, hogy a lapát nem szorul javításra, hibás, és már nem javítható, selejtezni kell, illetve hogy a többféle korrekciós lehetőség közül melyiket alkalmazva hárítható el gazdaságosan és megbízhatóan a probléma. Ha a rendszer az egyedi javítási útvonal állapotfüggő meghatározása során úgy dönt, akkor szerszámgép lézeres felrakóhegesztéssel kapcsolódik be a helyreállításába, amelyet kontúrkiigazítás és bevonatolás követ. A teljes láncban virtuális szimulációs és valós szintek egyaránt szerepet játszanak, az állomások között pedig autonóm mobil robotok szállítják a munkadarabokat.
Forrás: IFW
