A hiedelem azt tartja, hogy hétévente új életszakaszba lép az ember, amelyet alapvető változások kísérnek. Hétéves a biológiai ciklusunk, de új kihívásokra is szükség van, ami a munkahely-változtatás felé terel. A feltevés megtörni látszik Lics Imre esetében, aki a kezdetektől az idén húszéves Walter Hungária csapatát erősíti. A cég kereskedelmi vezetőjével beszélgettünk a régi és az újabb időkről.
Kanyarodjunk vissza a kezdetekhez, a hőskorhoz, amikor a Walter frissen alapított magyarországi leányvállalatához került! Hogyan is volt?

2001. június 25-én léptem be a Walter Hungária Kft.-hez, négy nappal az államvizsgám után, amikor is gépészmérnök lettem. Én voltam a negyedik munkavállaló az alig néhány nappal korábban alakult cégnél. Az ügyvezetőn és az irodavezetőn felül ketten voltunk sales-esek, kelet-nyugati elosztásban a Duna mint határvonaltól nézve. Soha nem értékesítettem előtte, nagy talány volt, hogy tudom-e majd sikeresen csinálni, illetve mennyire fog nekem tetszeni. Sokat jelentett, hogy már az első hétvégén csapatépítő segítette a beilleszkedést.

Négy-öt hete dolgoztam itt, mikor három hétre kiküldtek a Walter központjába, Tübingenbe betanulni. Érdekes szösszenet, hogy gyermekkoromban minden nyáron horgásztáborba jártam, és 16 évesen, 1991-ben voltam egy németországi táborban. Hogy, hogy nem, szintén Tübingenben. 2001-ben, pont tíz évvel azután pedig szintén ebbe a városba csöppentem. Az első szabad este simán eltaláltam a régi táborhelyre, és megmutattam a kollégámnak, hogy hol állt a sátrunk.

Ami pedig a szakmai részt illeti, már ez a tübingeni tartózkodás alatt nagyon mély benyomást tett rám a németországi struktúra, a munkaszervezés és a professzionalizmus.

Ha szóba kerül a Walter Hungária húszéves évfordulója, gyakran kezdi a mondatait azzal, hogy „Emlékszem, amikor még…”. Megosztana velünk is néhány feledhetetlen eseményt, ahogyan az az ön emlékezetében él?

A mi távlatunkban régi dolgoknak csak én voltam aktív részese, hiszen míg én idén vagyok „20 éves”, a következő „legidősebb” munkavállaló 16.

A visszaemlékezések sorát mindjárt egy akkor minket szinte sokkoló történéssel kezdeném. Amikor ideszerződtem 2001-ben, a német Walter még családi cég volt, amely éppen csak kezdett azon dolgozni, hogy világszinten is fontos szereplővé váljon. 2001 szeptemberében azonban bejelentették, hogy a svéd Sandvik AB tulajdoni részt vásárolt a Walterben. 2004-ben aztán a Sandvik már 100 százalékos tulajdonosa lett a Walternek. Akkor nem tűnt örvendetesnek ez a történés, de persze már régen nem látjuk ilyen negatívan a változást.

A következő években átlag fél-egyévenként érkeztek új kollégák hozzánk, akik a területek egy-egy részét átvették a régiektől. Nem volt egyszerű feldolgozni, hogy olyan nagy vevőket kellett átadni az újonnan jövőknek, amelyekkel korábban néhány évet már mi, a régiek együtt dolgoztunk.

2007-hez kötődik az egyesülés a Walter, a Titex és a Prototyp között. Teljesen új szerszámokat, teljesen új termékeket és azoknak használatát kellett megtanulnunk. Így váltunk igazából világszinten meghatározó szereplővé. Mesélték a frankfurti kollégák, hogy milyen érzés volt, amikor jött egy ember egy akkumulátoros csavarhúzóval, és levette az 1890 óta fent levő Titex táblát, helyébe pedig felcsavarozta az új Walter logót. Mindhárom cég régi munkavállalói „siratták” a régi cégüket, de az idő megmutatta, hogy együtt, egyesülve sokkal sikeresebbek vagyunk.

A hosszú walteres pályafutásának személyes sikereiből mit emelne ki a legszívesebben?

2013-ban menedzsmentváltás volt nálunk, ennek részeként én lettem a Walter Hungária kereskedelmi vezetője. Hamar realizáltam, hogy embereket vezetni teljesen más feladat, mint eladni. De megtanultam örülni a beosztottaim eredményeinek, illetve segíteni nekik kihozni magukból a legjobb teljesítményt. 2014-től vettem át a viszonteladói hálózat koordinálását is. Sikerült átstrukturálni a rendszert, ma már két-háromszor nagyobb forgalmat bonyolítunk velük, mint korábban.

2016-ban díjat kaptam a Waltertől, ugyanis egyike lettem a Walter Global Step Up Championjainak, azaz azoknak a kollégáknak, akik a legtöbbet tették egy ötéves projekt keretein belül a piaci részesedésünk növeléséért. 12 embert részesítettek az elismerésben a globálisan 2500 munkavállalóból, a honoráltakat nemzetközi szavazással választották ki. Lisszabonban volt a díjátadó, felejthetetlen élmény volt.

2019-ben már több mint 1 milliárd forintot értékesítettem az általam közvetlenül kiszolgált cégeknél. A sorban következő kolléga megközelítően 600 millió forintot ért el. Ha a beosztottjaim forgalmát is figyelembe vesszük, akkor mára több mint 3 milliárdért én felelek közvetlenül vagy áttételesen.

Végül, de egyáltalán nem utolsósorban rengeteg ismerőst szereztem az elmúlt években nemcsak itthon, hanem külföldi kollégák személyében is, jó pár baráti kapcsolat alakult ki. Vannak olyan, akár ex-kollégák, akikkel heti-havi szinten kommunikálunk a privát szférában is.

Az idei húszéves évforduló már a többedik neves alkalom, amelyet együtt él meg a hazai Walterrel. Milyen keretek között szoktak ünnepelni?

Természetesen részt vettem az 5, a 10 és a 15 éves walteres születésnapi eseményeken is. Az ötödik évfordulón, emlékszem, kubai lányok táncoltak, közben mellettem meg a széken aludt az egyik legnagyobb vevőnk döntéshozója. Az akkori rendezvény olyan mozgalmasra sikerült, hogy az este végére teljesen elfáradt, és hangsúlyozom, hogy nem az elfogyasztott italok hatására…

Viszont a közelmúlthoz tartozik az egyik legemlékezetesebb alkalom. Sok-sok év tervezés után a WHU teljes csapata együtt el tudott látogatni Barcelonába. Megünnepeltük, hogy megelőztük az egyik konkurenciát, amelyet jó pár éve „üldöztünk”. Azóta is a Walter a magyar piacon a második az élen járó mögött.

Vetült-e árnyék a két évtizedes kiegyensúlyozott walteres létre a több hullámban támadó koronavírus-járvány idején?

A 2020-as év senkinek sem volt egyszerű. Szerintem mentálisan is mindenkit megviselt, de természetesen üzletileg sem lehet sikerévnek nevezni. A karanténidőszak alatt sokat tud töprengeni az ember, és olyan dolgokat véghez visz, amelyeket korábban nem is gondolt volna.

Óriási feladat lesz a karanténidő után a csapatszellem visszaépítése. Bőven több mint 1 éve gyakorlatilag nem találkozott egyszerre a cég összes munkavállalója. A munkakörülmények megváltoztak, vannak, akik nagyon élvezik a home office előnyeit, vannak, akiket megvisel az örökös otthoni lét. De nyilván ez is a helyére fog idővel kerülni, ha egyszer kievickélünk a járványból.

Azt mondják, hogy elképzelhetetlen, hogy önnél ne lenne notebook és telefon. Hogyan tolerálja a családja az örökös készenlétet?

A feleségem elfogadja, hogy ez egy ilyen munka, és megtanult vele élni. Vettem már fel telefonos rendelést Tunéziában a reptéren vagy a nászutunkon Gran Canaria szigetén, de készítettem konszignációs jelentést a horvát tengerparton is. A gyermekeimnek is teljesen természetes, hogy ha megyek értük az iskolába vagy edzésre, akkor úgy ülnek be mellém az autóba, hogy először ellenőrzik, hogy telefonálok-e. Ha igen, akkor megvárják, amíg végzek, és csak utána kezdik elmesélni a napjukat.

Örülök annak, hogy egy darabja lehetek a Walter Hungária sikertörténetének, töretlen fejlődésének, amelynek keretein belül megoldottunk számtalan feladatot, problémát, négyről több mint húsz főre növekedtünk, a bevételünk pedig több mint negyvenszerese az első évinek.

Interjúnk teljes terjedelmében a Walter Magazin 2021. őszi számában lesz olvasható.

Recommended Posts

No comment yet, add your voice below!


Add a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük