Megtorpanni látszik a globális dekarbonizáció üteme a megelőző négy évben elért mérsékelt előrelépést követően. Felpörgeti-e a változásokat az Európai Zöld Megállapodás?
Az Európai Bizottság is úgy határozott, hogy kizöldül. A közelmúltban megválasztott új elnöke, Ursula von der Leyen ugyanis már beiktatása előtt bejelentette, hogy elnökségének első száz napjában előáll egy átfogó tervvel arról, hogyan lesz az EU karbonsemleges 2050-re. A december 11-én Brüsszelben ismertetett javaslatcsomagja ötven cselekvést ajánl 2050-ig annak érdekében, hogy – Von Der Leyen szavaival élve – az európai „gazdasági fejlődést összebékítsük a bolygó érdekeivel.” A bizottság elnöke kiemelte: a károsanyag-kibocsátás csökkentésével új munkahelyeket akarnak teremteni és felpörgetni a gazdaságot, de úgy, hogy abból minden európai állampolgárnak előnye származzon. Az Európai Zöld Megállapodás vagy angolul European Green Deal elég nagyratörő terveket tartalmaz, sok szempontból viszont inkább egy lista arról, hogy miket is kellene részletesebben kitalálnia a bizottságnak a következő egy-másfél évben. Magát a kidolgozott klímatörvényt 2020 márciusára ígéri a javaslat, de számos terület reformját külön is kidolgozzák.
A megvalósulás felé nagy várakozásokkal tekint Európa, különösen annak tükrében, hogy az elemzések szerint jelenleg megtorpanni látszik a globális dekarbonizáció üteme a megelőző négy évben elért mérsékelt előrelépést követően. A globális gazdaság szén-dioxid-intenzitása 2018-ban 1,6%-kal csökkent – ez kevesebb mint fele a párizsi megállapodásban kitűzött dekarbonizációs rátának (3,3%) – és ha ez az ütem folytatódik, az országok nem lesznek képesek elérni a megállapodásban vállalt célkitűzéseiket, sem pedig a Párizsban elfogadott, ennél ambiciózusabb globális célt, azaz a felmelegedés jóval 2 °C alatt tartását. 2018-ban Németország teljesített a legjobban, és 6,5%-os dekarbonizációs mutatóval vezette az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságok indexét, miután csökkentette szén-, olaj- és földgázfogyasztását, valamint 8,7%-kal növelte a napenergia és a szélenergia hasznosítását. Az Egyesült Királyság előrehaladása ugyan lassult, de továbbra is első helyen áll a G20-ak között.
Ha globális kitekintésben gondolkodunk, azt láthatjuk, hogy bár a globális gazdaság egyre energiahatékonyabbá válik, a gyorsan iparosodó gazdaságokban – Kínát, Indiát és Indonéziát is beleértve – a teljes energiafogyasztás 2,9%-kal növekedett az energiaigényes iparágak növekedésének élénkülése miatt. Az elmúlt évben világszerte megfigyelt szélsőségesen meleg és hideg időjárási viszonyok a fűtéshez és a hűtéshez szükséges villamos energia és gáz iránti kereslet növekedéséhez vezettek.
A megújulóenergia-felhasználás 2010 óta a legnagyobb mértékben, 7,2%-kal növekedett, az energetikai rendszernek azonban még mindig kevesebb mint 12%-át teszi ki. Az energiaszükséglet növekedése továbbra is a fosszilis tüzelőanyagok nagyobb mértékű fogyasztásával jár, ami 2018-ban 2%-kal növelte a globális kibocsátást. Ez a legnagyobb kibocsátásnövekedés 2011 óta.
Egy elemzés szerint a párizsi megállapodásban kitűzött cél elérése érdekében a globális gazdaságnak mostantól 2100-ig évente 7,5%-kal kellene csökkentenie szén-dioxid-intenzitását. Ez közel ötször gyorsabb, mint a jelenlegi dekarbonizációs arány. Annak érdekében, hogy reális esély legyen a felmelegedés 1,5 °C-ra történő korlátozására, 11,3%-os dekarbonizációs szintet kellene elérni, amely a jelenlegi hétszerese.
A szakértők arra hívják fel a figyelmet, hogy sokszor hatalmas szakadék tátong a klímaváltozási vészhelyzettel kapcsolatos retorika és a problémára világszerte adott válaszok elégtelensége között. Egyes új technológiák azonban már demonstrálják, hogy miként gyorsíthatjuk fel a változást és alakíthatjuk át az egyes ágazatokat: a tiszta, decentralizált hálózatoktól kezdve a mobilitás villamosenergia-alapúvá tételén és optimalizálásán át a talaj termőképességének növeléséig és a talajvédelemig. Az éghajlatváltozás hatásaival kapcsolatos problémák megoldása iránti elkötelezettség tekintetében 2019-ben jelentős változás volt tapasztalható. Az Egyesült Királyság, Franciaország, Kanada, Írország és más országok klímaváltozási veszélyhelyzetet hirdettek a saját területükön, decemberben pedig napvilágot látott a már említett Európai Zöld Megállapodás.
Forrás: Európai Bizottság, PwC
