Ha válságról még korai is beszélni, a gazdasági lassulás egészen nyilvánvaló. Ez pedig remek alkalom a régóta halogatott fejlesztésekre.
„A nemzetközi helyzet fokozódik” – idézhetjük Bacsó Péter Tanú című filmjéből a közismert mondást, hiszen a hazai és a nemzetközi sajtó, az elemző és tanácsadó cégek sokszor vészharangokat kongatnak, sűrűn látnak napvilágot a világszerte tapasztalható gazdasági vergődést közhírré tevő cikkek, elemzések. A problémák jelenleg még leginkább az autóiparban érhetők nyomon, de ne legyenek senkinek sem illúziói – figyelmeztetnek a szakemberek –, a visszaesés, legyen az ma még megjósolhatatlan fokú, széles körűen ki fog gyűrűzni. De miért is él meg a gépjárműgyártás és egyben annak rendkívül széles beszállítói háttéripara súlyos mélypontot ezekben az időkben? A probléma számos okból adódik, de mindenképpen az elsők között kell említeni a dízelmotorok iránt megcsappant bizalmat, valamint az elektromos hajtásra való átállás lassúságát, bizonytalanságait. Ráadásul ott van egy olyan versenytárs is, amely a klasszikus autógyártók számára szinte kezelhetetlenül robbant be a piacra: az egészen más, konkrétan informatikai gyökerekből táplálkozó Tesla mint jelenség, amely soha nem látott versenyre kényszeríti a hagyományos gyártókat.
A járműipar teljes átalakulás előtt áll, a gyártókkal együtt pedig a beszállítóknak is újra kell pozicionálni magukat. Amikor az elektromos hajtásláncban századára (!) csökken a robbanómotorossal szemben a mozgó elemek száma, amikor a gyártási folyamatok sok esetben szinte teljes körűen automatizálttá, robotizálttá válnak, amikor ráadásul horribilis, akár a teljes profitot elolvasztó büntetések terhe mellett kell teljesíteni az Európai Uniónak a polgárait védő rendkívül megszigorított emissziós előírásait, akkor egészen más stratégiával, gondolkodásmóddal és az eddigiektől eltérő tudással, eszközökkel felvértezve kell a gazdasági szereplőknek felvenniük a versenyt az életben maradásért. A gazdasági lassulás tény, de egyáltalán nem mindegy, milyen állapotban éri a vállalatokat, és nem csak az autóiparban tevékenykedőket. A felkészültek könnyebben áthidalják a nehéz időket, sőt, még profitálnak is belőlük (lásd a 2008-tól indult világválság tapasztalatait).
A lassulás remek alkalom a régóta halogatott fejlesztésekre. Ilyenkor van idő a nyugodt tervezésre, kivitelezésre. Egy újabb szinte közhellyel élve, újra meg kell fenni a kaszát, hiszen életlen szerszámmal, elavult folyamatokkal nem lehet sikeresen folytatni a munkát. A megoldást pedig vitathatatlanul a digitalizáció jelenti. Jól átgondoltan, pontosan meghatározva a célokat, kis lépésekben el kell kezdeni az átállást az ipar 4.0-ra cégmérettől függetlenül, és a hazai kis- és közepes vállalakozások sem maradhatnak ki a sorból. Meg kell állapítani, melyek a hatékonyság, a termelékenység szempontjából leginkább kihasználatlan részterületek, és szakértői segítséget célszerű igénybe venni a létező számos jobbítási technika átlátására, a legkedvezőbbek kiválasztására és bevezetésére.
Választék pedig bőven van, persze változó költség-haszon összefüggéssel. Rengeteg és viszonylag könnyen kiaknázható tartalék rejlik abban, ha az eddigi fetérképezetlen területekről adatokat gyűjtenek, méghozzá megbízható adatokat, nem kézzel, aztán Excel táblába átírva, hanem rendszerbe kötött szenzorok segítségével. Ha már ismerjük a gépek paramétereit, a leállások időtartamát és okát, akkor ezeket az információkat hasznosítani kell a termelés (újra)szervezésében. Szintén viszonylag kis befektetéssel látványos eredmények érhetők el a munkatársak képzésével, továbbképzésével, az új technológiai ismeretekkel való felvértezésükkel. Költségesebb, de kifizetődő módszer a különféle vállalatirányítási, termelésirányítási, termeléstervezési, vizuálizációs, korszerű karbantartási eljárások és eszközeik alkalmazása, illetve összekapcsolása. Le kell azonban szögezni, hogy univerzális recept nincs, csak egyénre szabott megoldások.
És mit mutatnak a konkrét számok? Egy 45 országban több mint 2900 döntéshozó megkérdezésével összeállított felmérés szerint a cégvezetők 46 százaléka arra készül, hogy legkésőbb 2022-ig visszaesik a gazdasági növekedés. A legoptimistábbak az Egyesült Államok cégvezetői, az ország válaszadóinak 78 százaléka nem számít recesszióra. A német vállalatvezetők viszont különösen pesszimisták, 80 százalékuk rövid távon is visszaesést vár. A kutatás szerint a válaszadók kétharmada tervezi, hogy befektetéseinek legalább negyedét digitalizációs fejlesztésekre fordítja.
Forrás: S&T, EY
