A Walter alapítója, Richard Walter, illetve a Krupp cég közötti szabadalmi vita a keményfémötvözetekről.
Egy egész könyvet megtölthetnének a jogi és a tudományos érvelések, amikor erre az egyszerű kérdésre keressük a választ: ki találta fel az első szinterezett keményfémötvözetet? Karl Schröter, az Osram Studiengesellschaft munkatársa, aki 1923 márciusában nyújtotta be találmányát „Szinterezett keményfémötvözet és előállítási eljárása” címmel a Német Szabadalmi Hivatalhoz? Vagy Richard Walter, aki 1919-ben alapította fémipari vállalkozását ki családi cégként, és közel a fentiekkel megegyező időben fejlesztette ki Dynit néven azt a volfrámkarbid-alapú keményfémet, amelyet azonban csak késlekedve jelentett be szabadalmaztatásra?
Biztos csak annyi, hogy a Krupp cég 1925-ben a Schröter-féle szabadalmi jogot megszerezte, és még ugyanebben az évben az anyag keménységére utalva a wie Diamant, azaz „olyan mint a gyémánt” német szavak összevonásából keletkezett Widia márkanevet le is védette. Nem sokkal később pedig ez a szinterezett volfrámkarbid-kobalt keményfémötvözet forradalmasította a fémek megmunkálását.
Az, hogy Richard Walter – akinek nevéhez élete során több mint kétszáz szabadalmi bejegyezés fűződött – találmányai legalább olyan jók, és ráadásul még olcsóbbak is voltak, meglehetős aggodalmat okozott az akkor már évszázados hagyományokkal rendelkező, többek között az acéliparban tevékenykedő óriáscég esseni központjának. A Krupp 1929-ben beperelte Waltert a szabadalmi jogok megsértésért. Richard Walter védekezése, miszerint az általa feltalált keményfém marókban, késfejekben, esztergakésekben való alkalmazásával nem egyszer a Krupp tulajdonában álló szabadalom szerintinél sokkal jobb teljesítményt lehet elérni, nem győzte meg a bíróságot. Az 1930. január 24-én hozott ítéletben eltiltották őt a keményfém forgácsolószerszámok gyártásától.
Ekkor Richard Walter áthelyezte a gyártást Svájcba, ahol még 1925-ben fémipari részvénytársaságot alapított AGMI (Aktiengesellschaft für Metallurgische Industrie) néven. Bár ez már semmiféle jogi szabályozásba nem ütközött, a Krupp szemében mégis szálka maradt. Végül 1931-ben hosszú távú megállapodást kötöttek Richard Walterrel, miszerint az összes, keményfémekkel kapcsolatos szabadalmát átadja a Kruppnak, ennek fejében kedvezményesen jut hozzá a keményfém lapkákhoz. Ezen felül Walter AGMI cége nyolc százalékos éves részesedét kap a Widia termékekből származó nyereségből. Valamint a szerződő felek felosztották egymás között a forgácsolószerszámok piacát, eszerint a Widia márka az eszterga- és a fúrószerszámokra korlátozódik, míg a marók gyártására kizárólag Walter jogosult.
A megállapodást, bár annak érvényességi határidejét eredetileg 1936-ban határozták meg, egészen 1945-ig fenntartották. A saját keményfémgyártást a Walter cég csak évtizedekkel később, 1977-ben indította újra.
Walter AG & PPH Media | Starski
